A héten módom volt részt venni egy előadáson, amely során dr. Szvatkó Anna, klinikai szakszpszichológus, a Magyar Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápiás Egyesület (DSZIT) elnöke beszélt a szenzorosságról szülőknek és óvodapedagógusoknak. Magam is óvodapedagógus vagyok, de szülőként közvetlenül érint a téma,  rendkívül érdekesnek és hasznosnak ítélem a program üzenetét.

Egyrészt remélem, sok szülő megnyugodott, hogy az ő "furácska" gyermekével is minden rendben van, csak egyéni eszköztárral kell a neveléséhez hozzáállni. Másrészt olyan információk birtokába juthattak a pedagógusok is, ami alapján ráébredhettek, hogy az a kislány öt éve, aki nem ette a szószos ételeket, vagy az a fiúcska, aki nem bírta elviselni magán a ruhát, amíg az összes cetli tövig ki nem lett vágva belőle, vagy az, aki sikÍtva fogta be a fülét és ordított, hogy nem viseli a gyerekzsivajt, miközben a saját fülsétő hangja nem zavarta - ők nem "neveletlenek", "elkényeztetettek" , ilyen-olyanok voltak, hanem valószínűleg szenzoros feldolgozási nehézségekkel küzdöttek.

A varázsszó az elfogadás. Szülőként, pedagógusként, emberként. Elfogadni, hogy mindenki máshogy tud jól működni. Keresni az utat, az egyéni módszereket, mert minden ember máshogy más. 

Ezek a gondolatok keringnek napok óta a fejemben. Köszönöm az dr. Szvatkó Annának a gondolatébresztőt, köszönöm a fiam óvodapedagógusának, hogy fontosnak tartotta részt venni ezen a programon, hiszen a fiamon kívül is mindig voltak és mindig lesznek - sőt, egyre többen lesznek - olyanok, akik neveléséhez új utakat kell felfedezni. 

Hogy a kavargó érzéseket és gondolatokat lecsitítsam, megszületett az alábbi mese. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki érintett. Gyereknek, felnőttnek, jórészt mindenkinek, aki azt gondolja, ő maga vagy a családjában valaki olyan "furácska" <3

Mese, mese kacsalábon
Most tipeg át a világon.
Itt is megáll, ott is megáll,
Minden városnál, falunál.
Ahol nyitva ajtó, ablak,
Ahol jó gyermekek laknak
Oda készül ez a mese,
Hogy mindenki megszeresse.

Levélke

Levélke egy nagy tölgyfa legszélső ágán élt ezernyi testvérével. Mindannyian tavasszal születtek,
mikor az első napsugár megsimogatta a fák ágain duzzadó rügyeket. Először ők, a fák külső ágainak végén üldögélő kis falevelek pattantak ki, mert a napfény hozzájuk ért el leghamarabb. Levélke
fürdőzött a meleg szellőben, hamar megnőtt, olyan formája volt, mint egy mackó nagyra nőtt
tappancsának. Akkor még úgy tűnt, mindannyian egyformák, hiszen majdnem egyszerre érkeztek
e világra, mindannyijukat érte a nap, a szellő, így hasonlóan formásra alakultak.
Aztán egy kismadár érkezett fészket rakni a tölgyfa ágai közé. Épülő otthonához le-lecsippentett egy-egy gallyat, levéldarabkát a fáról. A mi Levélkénk kicsit izgult, hogy ne belőle készüljön madárlak, nem akarta, hogy megtépázott ruhája megkülönböztesse a többiektől.
Megnyugodott, mikor a kismadár elkészült a fészkével, az ő fényes, zöld ruhája sértetlen maradt, így ugyanolyan maradt, mint testvéreinek többsége.

Aztán egy mókuska ugrált arra, makkot gyűjteni jött télire, a nagy tölgyfára. Ahogy ágról ágra ugrált, letört néhány gallyat, a makkok kóstolgatása közben egy-egy levél is elszakadt vagy lehullott.
Levélke figyelte az ugrándozó mókust és egyre izgatottabb lett:
- Jaj, csak kerüljön el a mókus! Nagyon ugrál, nagyon idegesít és még a szép, zöld ruhámat is
elszaggathatja véletlenül! Jaj, mi lesz velem? Nem akarom, hogy hozzám érjen! Közben a szél
is fúj, itt sivít a fülembe, jaj-jaj, nem tudok ennyi mindenre figyelni egyszerre!
– gondolta és már messziről rákiáltott a mókusra: - Hé, te lomposfarkú! Vigyázz, hová lépsz!
Nehogy hozzáérj a szép zöld ruhámhoz!
A mókus hallotta ugyan Levélke kiabálását, de nem foglalkozott vele. Dehogy akarta ő Levélkét
bántani. Levélke még akkor is dúlt-fúlt, mikor a mókus messze járt és a szél is elcsitult.
Estére elnyugodott, se mókus, se madárka nem zavarta őt. Csak magára figyelt, lágyan ringatózott a fa ágán, nem foglalkozott testvérei sustorgásával sem. Így azt is nehezen vette észre, hogy a szél feltámadt és hajlítgatni kezdte az öreg tölgy ágait. Bizony, hiszen időközben elmúlt a tavasz, véget ért a nyár és beköszöntött a hűvös ősz. Levélke riadtan vette észre, hogy gyönyörű, fényes zöld ruhája sárgásra
változott, itt-ott barna foltok látszottak rajta. Próbálta letörölni a foltokat és közben ijedten figyelte testvéreit. Most látta csak, hogy egyikük még teljesen zöld, a másikuk ruhája barna, szaggatott, sőt, volt, akit nem is lelt a megszokott helyén.

- Mi történhet? Eddig mindenki itt volt! Mindenki ugyanolyan szép zöld volt! Hol vannak, akik
eltűntek? – Szinte reszketett izgalmában. Az öreg tölgyfa vigasztalta:
- Ne aggódj, Levélke, ez csak annak a jele, hogy itt az ősz. Ilyenkor a levelek elsárgulnak,
megbarnulnak, majd szépen, egymás után lehullanak, én pedig téli álomra hajtom a fejem.
- Nem! Nem! Én nem akarok elsárgulni, lehullani! Azt akarom, hogy minden ugyanolyan
legyen, ahogy eddig! Ringatózzunk mindannyian a szép, egyforma, zöld ruhánkban és ne
zavarjon ebben senki és semmi!
- Tudod, Levélke, eddig sem voltatok egyformák. Ti, az ág végén született levelek hamarabb
kibújtatok rügypaplanotokból és nagyobbra is nőtetek, mert több fényt kaptatok, mint az
ágak belsejében élő testvéreitek. Van, aki gyengébb maradt, mások erősebbek. Volt, akinek a
formája medvetalphoz hasonlított, mint te, volt, akinek a széle olyan volt, mint a patak
hullámja. Aztán erre járt a madárka, a mókus, a lágy szellő, a viharos szél, mindegyik formált
rajtatok kicsit. Van, akit érintetlenül hagytak és van, akit megtépáztak, vagy meggyűrtek
kissé. Te dühös voltál, mikor a mókus erre járt, zavart az ugrálása, a zajongása, féltél, hogy
eltépi a ruhád. Más levelek ezzel nem foglalkoztak, mert nem is érdekelte őket. Most pedig
itt az ősz. Mindannyian más ruhát öltötök. Van, aki selymes, sárga bársonykabátot és van, aki
zörgő, barna felöltőt húz. Nem vagytok egyformák, ahogy soha nem is voltatok. De
mindannyian hozzám tartoztok, és én ugyanannyira szeretlek benneteket. Elfogadom a
színeiteket, a haragodat, a másik levél nemtörődömségét, vagy azt, aki addig nyújtózkodott,
hogy a kismadár pont őt válassza a fészek építéshez.
Levélke egyszerre csak megnyugodott, hiszen megértette:
- Bizony, mindannyian mások vagyunk egy kicsit. Csak mindannyian másban különbözünk.
De a tölgyfa számára ugyanannyira szerethetőek vagyunk az összes tulajdonságunkkal,  kedvességünkkel, morcosságunkkal, a félelmeinkkel együtt.
Azzal nyújtózott egy nagyot és a következő szellő szárnyán útra kelt, hogy új élményeket és új
barátokat szerezzen a nagy tölgyfa tövében összegyűlt színes levélkupacban.

Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége, a négyszögletű, kerek erdő közepében, Kati baba kezecskéje! Aki nem hiszi, járjon utána!

Szerző: Finc Edina

A mesehívogató mondóka forrása számomra ismeretlen, szájról - szájra terjed. Ismeretlenül is köszönöm a szerzőnek! 

A mese forrás/szerző megjelölésével együtt vihető!

Iskolaérettségi kisokos

…avagy: mit jelent az iskolaérettség, mikor lesz tanköteles korú a gyermek és mikor lehet/érdemes/kell elkezdenie az iskolát?

Tankötelezettség fogalma

A jelenleg hatályos szabályozás alapján (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről) „a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. Szülői kérelem hiányában a gyermek tankötelezettsége megkezdésének halasztását a gyámhatóság is kezdeményezheti. A szülő, a gyámhatóság a kérelmét legkésőbb az iskolakezdés évének január 18-áig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Az eljárás ügyintézési határideje ötven nap. A szülő kérelme alátámasztására kérelméhez csatolhatja a gyermek fejlettségét alátámasztó óvodai dokumentumokat is. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a felmentést engedélyező szerv a szülő kérelmére engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kora előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését.”

Mit jelent ez a gyakorlatban és mikor érdemes élni a jogszabály adta lehetőséggel?

Tankötelezettség: ebben a nevelési évben tanköteles korú az a gyermek, aki 2024. augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, ő 2024. szeptember 1-én megkezdheti a tankötelezettségének teljesítését az általános iskola első osztályában.

Ez alól kivételt képezhet, ha…

• a szülő 2024. január 18. napjáig halasztásért nyújt be kérelmet az Oktatási Hivatalhoz. A kérelemhez csatolhat a gyermek fejlettségi szintjét alátámasztó dokumentumokat (óvodapszichológusi, logopédusi, óvodapedagógusi vélemény, pedagógiai szakszolgálat szakértői véleménye, szakorvosi igazolás stb.). Ezek mellékelése vagy mellőzése a szülő joga. A szülőnek lehetősége van a kérelem benyújtási felületén indokolni a kérelmét. Az eljárás ügyintézési határideje ötven nap. Mi történik az ötven nap alatt?
• Az Oktatási Hivatal minden további feladatjelölés nélkül elfogadhatja a kérelmet, ez esetben kiadja a határozatot arról, hogy engedélyezi a gyermek további egy év óvodai nevelésben való részvételét.
• Az Oktatási Hivatal vizsgálatot kér a szakértői bizottságtól. Érthetőbben fogalmazva a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz rendelik be a gyermeket iskolaérettségi vizsgálatra. Ez a mi esetünkben egy több órás vizsgálat volt, egy szünettel, ahol gyógypedagógus és pszichológus vizsgálta a gyermekemet egyénileg és csoportos tevékenység során. A gyógypedagógus szóban tájékoztatott a vizsgálat, illetve megfigyelés tapasztalatairól és jelezte, hogy az Oktatási Hivatal felé a további egy év óvodai nevelésben való részvételt fogja javasolni. Így történt, 1-2 hét múlva kaptuk meg a határozatot az ügyfélkapu fiókomba, a javaslatnak megfelelő tartalommal.

„A Hivatal a döntését a szülővel határozat formájában közli, a határozat és a szakértői bizottság szakértői véleménye egyaránt kötelező érvényű. Amennyiben a Hivatal helyt ad a szülő kérelmének, illetve, ha a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága a törvényi határidőn belül javasolja az óvodában maradást, a gyermek egy tanévvel később válik tankötelessé. Ez azt jelenti, hogy a gyermek még egy nevelési évig kötelező módon óvodai ellátásban fog részesülni. A szülő nem hagyhatja figyelmen kívül sem a Hivatal határozatát, sem a szakértői bizottság szakértői véleményét, és azzal ellentétes módon nem írathatja gyermekét iskolába.” (Forrás: Oktatási Hivatal)

• amennyiben a szülő úgy érzi, hogy gyermeke az iskolaérettségi szintet annak ellenére elérte, hogy gyermeke nem töltötte be a 6. életévét 2024. augusztus 31-ig, szintén kérvényezheti az Oktatási Hivataltól a tankötelezettség 1 évvel korábbi megkezdését. Ennek beadási határideje megegyezik a halasztási kérelem benyújtási határidejével (2024. január 18.).
  „A Hivatal a döntését a szülővel határozat formájában közli, a határozat kötelező érvényű. Amennyiben a Hivatal helyt ad a szülő kérelmének, a gyermek egy tanévvel korábban válik tankötelessé, vagyis egy évvel korábban kezdi meg az általános iskolai tanulmányait. A szülő nem hagyhatja figyelmen kívül a Hivatal határozatát, azzal ellentétes módon a későbbiekben nem dönthet úgy, hogy mégsem íratja be az iskolába a gyermekét.”(Forrás: Oktatási Hivatal)

A kérelmet ügyfélkapu igénybevételével vagy postai úton is be lehet nyújtani. Az ügyfélkapus benyújtás az Oktatási Hivatal tájékoztatása alapján a postai benyújtáshoz képest jelentősen lerövidíti az ügyintézés időtartamát.

 Végezetül, a Hivatal döntésének el nem fogadása esetén annak kézhezvételét követően 15 napon belül közigazgatási per indítható. (részletek az Oktatási Hivatal honlapján).

 Iskolaérettség fogalma

 Az egész folyamat akkor válik fontossá, ha a 6. életévét betöltött gyermek a szülő vagy a nevelők véleménye szerint az általánostól eltérő időben (előbb vagy később) válik iskolaéretté.

 De álljunk csak meg egy szóra! Mit is jelent pontosan, ha egy gyermek iskolaérett?

• Eléri a 20 kg-ot és a 130 cm-es magasságot?
• Vagy tud számolni 10-ig?
• Vagy már betűket és számokat írt 5 évesen?

Az iskolaérettség fogalma ennél összetettebb. Túlmutat a fizikai érettségen, a kognitív funkciók fejlettségén vagy azon, hogy meg mer-e szólalni mások előtt a gyermek, vagy tekergeti a haját és lesüti a szemét.

 Összegyűjtöttem a legfontosabb iskolaérettségi kritériumokat, de azonnal hozzáteszem, hogy minden gyermek esete egyedi és csak az őt legjobban, legreálisabban ismerők vagy a vizsgálatát végző szakemberek tudják eldönteni, valóban felkészült - e a gyermek az iskola kihívásaira.

 Legfontosabb szempontok, mely az iskolakezdést alátámasztják:

 Testi érettség:

• teste arányosan fejlett, a kisgyermekkori alakváltás megtörtént, eltűnt a babapocak, karok, lábak megnyúltak, megkezdődött a fogváltás (talán nem is gondolnánk, de ez nagyon fontos jel, ami a megfelelő csontosodásra utal, ez pedig többek között az írástanulással is összefüggésben áll)
• megfelelő erőnlét és fizikai állapot (az iskolatáska nehéz és az iskolai élet egyébként is megterhelő fizikailag)
• kialakult a dominancia (kezesség)
• látás, hallás megfelelően fejlett
• a gyermek nagymozgása megfelelően fejlett (szökdelés páros, vagy egylábon, vonalon járás, keresztezett mozgások stb. mennek neki)
• a finommotorika jó szinten fejlett (ujjait egymástól függetlenül tudja mozgatni, cipőt köt, ceruzafogása helyes, képes a váll, csukló ujjak egymástól független mozgatására).

 Értelmi képességek:

• figyelem tartóssága, mélysége, megosztottsága megfelelő (képes 15 percig odafigyelni a feladatra, elmélyülten rajzol, színez)
• érdeklődik a feladatok iránt, meg akarja csinálni és van kitartása befejezni (feladattudata, feleadattartása kialakult)
• kialakult a kudarctűrő képessége, el tudja viselni, ha valami nem sikerült, legyen az társasjátékban való vereség vagy egy feladat megoldásának sikertelensége)
• a sikertelenség inkább gyakorlásra serkenti, mint eltántorítja, dacossá teszi
• beszédkészsége megfelelő: összetett mondatokban, jól érthetően, bátran kommunikál, gazdag szókinccsel és a nyelvtani szabályoknak megfelelően fejezi ki magát. Szükség szerint beszédét féken tudja tartani (megvárja, míg a társa vagy a felnőtt befejezi a mondandóját)
• testsémája, testfogalma kialakult, ismeri saját testét, testrészeit és tisztában van azok működésével
• rendelkezik általános ismeretekkel a saját közvetlen környezetéről, tudja a szülei nevét, foglalkozását, megnevezi testvéreit, tudja lakhelyét, életkorát….
• tud tájékozódni időben (napszakok, napok, hónapok, évszakok), térben (ismeri és megfelelően használja a téri irányokat jelölő szavakat, pl. fölött, mögött, előtt, között), a bal – jobb fogalmát
• eligazodik a számok között 1 – 10 - ig, pontosan használja a több-kevesebb- ugyanannyi, kisebb-nagyobb stb. fogalmát
• képes a soralkotásra, sorminta folytatására (vizuális ritmus)
• képes visszhangozni ritmussorokat, érzékeli a dalok, mondókák ritmusát
• gondolkodása egyre elvontabb, észreveszi a logikai összefüggéseket, ok – okozat közti kapcsolatot, képes a lényeg meglátására, kiemelésére.

 Pszichés alkalmasság:

• A gyermek érzelmileg stabil, kiegyensúlyozott
• örömmel várja az iskolát, készül rá, beszél róla, játékában is megjelenik a várakozás öröme
• alkalmazkodik a szabályokhoz, képes elfogadni a felnőttek irányítását, együttműködik a többiekkel
• képes szükségleteit késleltetni, kivárni sorát
• képes kapcsolatot kezdeményezni a felnőttekkel és a társaival.

Fentiek természetesen a – mondjuk úgy – etalon nagycsoportosra jellemző tulajdonságok. Ideális esetben a fenti tulajdonságok legalább 80%-ával rendelkezik az iskolába készülő gyermek.

 Mindenképpen érdemes az iskolaérettség kérdéséről beszélni a pedagógusokkal, segítő szakemberekkel, a különfoglalkozásokat vezető edzőkkel, egyéb foglalkozásvezetőkkel. Hallgasd meg a gyermekorvos és védőnő tanácsait, kérj írásos szakvéleményt gyermekedről, melyet csatolhatsz a beadandó kérelmed alátámasztására.

Tehát még egyszer a határidő pontos időpontja:

2024. január 18.

 Eddig van lehetőség a szülő számára kérvényezni a halasztást vagy a 6. évét be nem töltött gyermek beiskolázását. A határidőn túl beadott kérelem semmilyen esetben nem méltányolható.

Források és további hasznos információk:

• Köznevelési törvény
• oktatas.hu 
• https://szenzorosmindennapok.webnode.hu/

• kérdéseiddel nyugodtan fordulhatsz hozzám is: holisticstudio.22@gmail.com

Mi is az a szenzoros diéta? Eszik vagy isszák?

Amikor először találkoztam a szenzoros diéta kifejezéssel a fiammal épp megkezdett DSZIT terápián (Dinamikus szenzoros integrációs terápia), egyáltalán nem értettem, mit takarhat a kifejezés.

Sokszor hallottam arról, ha megvonják a tejtermékeket (tejfehérjét) és/vagy a glutént az autizmussal élők étrendjéből, az jelentős állapot javulást eredményezhet náluk. 

Most már tudom, másról van szó, hiszen azóta rengeteg információval gazdagodtam a szenzoros diéta fogalmával kapcsolatban:

Az említett "diéta" nem étrendi szabályozás (bár tartalmazhat élelmiszerrel kapcsolatos ajánlásokat). Leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, mint egy egyénre szabott ajánlást arra, hogyan lehet megelőzni az ingertolulásból fakadó kiborulásokat a nap során, tervezetten alkalmazott tevékenységek sorával. Nem kell nagyon bonyolult dolgokra gondolni. Egy fárasztó nap után a legtöbbünknek jól esik, ha veszünk egy langyos fürdőt, elmegyünk futni, esetleg leülünk és csak bambulunk ki a fejünkből. Tudjuk, mi tesz jót nekünk, mitől nyugszunk meg, hogyan tudjuk legkönnyebben és leghatékonyabban letenni a napi gondokat. A szenzoros gyerekek ezt nem érzik, csak egyre erősödik a frusztráció bennük, ha nem segítünk a feszültségeket kivezetni időben.

A szenzoros diéta tartalma függ attól, mely érzékelési területek érintettek a gyermeknél (erről bővebben ITT írok egy másik bejegyzésemben).

Érzékeny az auditív ingerekre? Akkor a túl erős zaj, hangos zene felpörgetheti, azonban a lágy zene vagy egyéb csendes tevékenység segíthet az elnyugvásban.
Taktilis (tapintásos) érzékeléssel kapcsolatos nehézségekkel küzd? Masszírozás, simogatás vagy birkózás is kerülhet a szenzoros diéta pontjai közé, a gyermek igényeitől függően.
Rágja a játékait, pólóját, harapja társait? Ez esetben több orális ingerre lehet szüksége (rágóka, roppanós ételek, száj körüli masszázs). Az ingerlés kiválasztása függ a gyermek fizikai állapotától és a napszaktól is. 

A tartalmat napirendbe építve érdemes összeállítani (a fix, ismétlődő napirend amúgy is fontos, főleg a szenzorosság szempontjából érintett családokban), így akár észrevétlenül beépülhet a család életébe, nagyban támogatva az ingerek kielégítését, akár megelőzve ezzel akár egy nem kívánt, szélsőséges indulati reakció (meltdown) kitörését. Erről ITT olvashattok bővebben.

Mutatok egy példát, ami nekünk sokat segített (az alapot akkori terapeutánktól kaptuk, ezt dolgoztam át, hogy még jobban illeszkedjen a fiam igényeihez):

Reggel:

• masszázzsal, erőteljes hátsimogatással kelteni
• lágy zene hallgatása (nálunk ez elmaradt)
• reggelire valami ropogós étel (mi úgy hívjuk az ilyeneket, hogy szenzoros ennivaló, ő pedig tudja, hogy érdemes ennie, mert segít)
  

Oviban:

• ropogós tízórai (a délelőtti gyümölcs pont alkalmas erre)
• nehezebb dolgok (pl. székek) cipelése
• „rágóka” a nyakában (ez nálunk azért merült fel, mert tocsakosra és lyukasra rágta egy időben az összes pólóját)
• sok szenzoros, taktilis, matatós játék
• nyugisarok (sajnos ez nincs az oviban, de ha szeretne, félre tud vonulni, egyedül játszani).
  

Ovi után:

• játszótér
• bevásárlásnál kocsi tologatás
• zenehallgatás
• rágózás (ez nagyon sokat segít a fiamnak)
• „nyugi olaj” (nyugtató hatású illóolaj párologtatása, de nálunk bevált a délután elfogyasztott citromfű vagy kamilla tea is)
• táncoljon, de úgy, hogy a talpa egy helyben maradjon, mintha le lenne ragasztva
• ugráljon, de úgy, hogy közben kvázi nem engeded, hogy ugráljon, mert húzod vissza a csípőjét fogva.
  Ez pl. kanapén jó..:)
  
• Ayres-terápiás függőhinta (egy későbbi bejegyzésemben bővebben írok majd a hinta jótékony hatásairól).

Vacsoránál:

• gyertya gyújtás
• segítsen teríteni
• szívószállal inni

Lefekvéskor:

• habfürdő, magnéziumos fürdősó
  
• meseolvasás közben ringatózás
  
  Hangsúlyozom, hogy a fenti diéta az én kisfiam igényeihez igazodik, minden gyermek más, a szenzoros diéta összeállítása minden esetben alapos átgondolást kíván. Szerencsés esetben szakember bevonására is sor kerül, azonban gyermekünk megfigyelésével, a tevékenységekre, a beérkező ingerekre adott válaszok elemzésével és nyugtató, feszültségkivezető  tevékenységek alkalmazásával sikeresen támogathatjuk a kiegyensúlyozott állapot fenntartását. 
  
  

Források, kapcsolódó cikkek, melyek a gondolatokat segítenek vezetni:

https://szimpatika.hu/cikkek/12055/a-gluten-es-a-tejfeherje-hatasa-az-autizmussal-elokre 
https://www.dszit.hu/
https://www.mokaeszen.hu/szenzoros_dieta
https://mommies.hu/

Talán ismerős a helyzet:

Épp a nagyihoz készül a család. A gyerek ezt már nagyon várta. Imád a nagyiéknál lenni. Aztán valami megborul. Már az öltözködés is feszülten megy, egyre több az ellenkezés, emelkedik a hangerő. Mire a kocsiba ültök, már sír, a nagyinál pedig, amit annyira várt, kiborul. Földön fetreng, ordít. Meg sem hallja, amit mondanál neki. A gyerek szenzoros feldolgozási nehézséggel küzd. Erről ITT olvashatsz bővebben.

Persze, a nagyi rosszallóan csóválja a fejét:

"Majd adnék én neki, ha az én gyerekem lenne, ezt biztos nem hagynám!"

"Mit vígasztalod, ez csak hiszti!"

"Hogy viselkedhet így egy gyerek?"

Te pedig érzed, hogy a föld alá süllyednél, hiszen mindenki azt gondolja, te nevelted félre, vagy leginkább sehogy nem nevelted meg, hiszen lám, most sem tudsz hatással lenni rá. Elképzelni sem tudják, hogy ez nem "sima" hiszti, hanem a gyerek köré gyűrűző ingerek tömege, amelybe belesüllyedt és nem tud kiutat találni. Emiatt a féktelen düh, ordítás, toporzékolás, szélsőségesebb esetben mások vagy önmaguk bántása, agresszív megnyilatkozások. 

Egy szenzoros feldolgozási zavarral élő gyermek nem érti és nem tudja feldolgozni az érzékszervein beáramló ingereket, különös tekintettel, ha azok egyszerre érkeznek.

Fenti esetben nagy izgalommal járt a tudat, hogy mehet a nagyihoz. De hiába várta, nem és nem érkezett el az idő. Indulás helyett anya még felöltöztette, a ruha ujja túl szűk volt és a zokni is nehezen ment fel,  reggeliznie is kellett, de a kakaó melegebb volt, mint megszokta. És még mindig nem indulnak, mert anya a kék csattos szandált készítette elő, pedig tegnap a piros, kötős volt rajta és az nagyon kényelmes. A csattost nagyon nehéz becsukni, de anya nem kérdezi meg, hogy mi a baj a cipővel, csak sürgeti az indulást. Végre elindulnak, de a parkolóban sok az autó és nagy a zaj. A szél is fúj kicsit. A gyerek egyre feszültebb és anya is. A gyerek látja ezt és nem tudja, anya miért haragszik, csak azt érzi, hogy minden egyre rosszabb és idegesítőbb. És akkor végre odaérnek nagyihoz, aki azzal fogadja a családot: "Miért késtetek? Elhűlt a leves, most melegíthetem újra". Anya nem válaszol, de a gyerek érzi, mindenki őt hibáztatja és itt elszakad a cérna. Jön a toporzékolás, sírás, kiabálás. Nem és nem nyugszik meg, nem is hallja, amit mondanak neki, már a saját hangja is zavarja, mégsem tudja abbahagyni az ordítást. 

Ekkor érkezik meg nagypapa a horgászásból, nyugodtan, derűsen kézen fogja a gyermeket és elindul vele az udvarra. "Nézd csak, kisunokám, mekkora hal van a dézsában! Most fogtam." Otthagyják a megsemmisült anyukát, az elégedetlenkedő nagyit és kisétálnak a kertbe halat nézni. A gyerek a nagypapából sugárzó nyugalom, a kert csendje, a víz és a halacska megfigyelése közben lassan megnyugszik és visszatér a mosoly az arcára. 

Mit lehetett volna tenni? Meg lehetett volna előzni a bajt? Valószínűleg igen, bár nem mindig sikerül, van néhány módszer, ami segíthet:

Mik lehetnek a kiváltó okok?

Általában gyermekenként és érzékenységi területenként változik, de felsorolok néhányat, mely nálunk gondot okozott.  Általában van egy pont (vagy ezekből több tényező rövid időn belül), amely megelőzi a meltdawn kitörését:

• Váratlan változás történik a napi rutinban
• Fáradság, alváshiány
• Nem tudja elmondani, mire van szüksége
• Tömeg
• Megvárakoztatják (nálunk pl. ha sokat kell várni a buszra és mondjuk még nagyon erősen süt a nap is)
• Valami véget ér
• Zaj, kellemetlen vagy számára beazonosíthatatlan hangok, zörejek
• Erős vagy villódzó fény
• Kényelmetlen ruha (zavar a cetli, elfordul a zokni, túl bő/szűk a ruha)
• Váratlan érintés (embertől, állattól - nálunk pl. légy, szúnyog reptének szele is elég volt)
• Szülői testbeszéd (fenti történetünkben anya rosszalló tekintete, sürgető mozdulatai)

Honnan tudjuk, hogy meltdownt él át gyermekünk?

A szenzorosság típusától függ, mi történik.

• felerősödnek az ismétlődő mozdulatok (pl. ringatózás) 
• toporzékolás, földre veti magát és rángatózik
• körbe szaladgál
• sír, ordít
• csúnya szavakat kiabál
• agresszíven, fenyegetően kommunikál (pl "megverlek")
• fenyegető gesztusokat, nonverbális jelzéseket tesz (pl. ijesztget, ütést, rúgást szimulál)
• elszalad és nem jön vissza (kimenekül a helyzetből)
• ruháját tépkedi, rág, erőteljesen morzsol
• magát bántja (pl. fejét üti a falba)vagy más felé fordítja agresszióját
• visszahúzódik, bezárkózik, magában beszél, elcsendesedik, kizárja a világot

Mit tegyünk, hogy elkerüljük ezt a gyermeknek és szülőnek is nehezen - vagy egyáltalán nem - kezelhető helyzetet?

Elsősorban fontos, hogy megismerve a gyermeket, igyekezzünk elkerülni a frusztráló helyzeteket. Alább felsorolok néhány ötletet, ami beválhat, de mindenkinek magának kell rájönnie, mi az, ami segít egy ilyen helyzetet megelőzni. Segíthet továbbá egy terapeuta, akivel sok beszélgetés után össze lehet állítani egy személyre szabott listát.

Íme a példák:

• Ne ajánljuk a kék csattos cipőt, inkább próbáljuk nyugodt időszakban, játék közben felpróbálni, begyakorolni a felvételt, becsukást,  hogy ne a siető reggelen kelljen megküzdeni vele). 
• Ha tudjuk, hogy a gyermekünket zavarja pl. a földalatti fülsértő zaja, vigyünk füldugót vagy ajánljuk ki, hogy nyugodtan fogja be a fülét, ha zavarja (nálunk ez a második bevált). Már az is segít, ha érzi, megértjük a problémáját és segíteni szeretnénk. 
• Ne tervezzünk be egy napra több programot, csak amennyiről tapasztalatból tudjuk, hogy még elviselhető számára.
• "Szelepeljünk": ha látjuk, hogy kezd emelkedni a stressz szint, "csengessük le" játékosan, még mielőtt kitör a vulkán. Játsszunk párnacsatát, birkózzunk egyet (hagyjuk, hogy nagy erőfeszítések árán legyőzzön), gyűrjünk gombócot  újságpapírból és dobáljuk meg egymást, amilyen erősen tudjuk (úgysem fog fájni), lehetőleg játsszuk el, mintha nekünk nagyon fájna és teátrális mozdulatokkal omoljunk össze, ha eltalál vele.

Ha mégis bekövetkezik:

• Várjunk, míg elmúlik
• Maradjunk nyugodtak (tudom, könnyű mondani, de minden nehezebb lesz, ha a gyermeknek még a szülő haragjával, feszültségével is meg kell birkóznia)
• Vonjuk ki a gyermeket a szituációból, igyekezzünk másfelé terelni a figyelmét
• Távolítsunk el a gyermek környezetéből minden balesetveszélyes tárgyat
• Adjuk oda a számára fontos alvókát, játékot, ezek segíthetnek a megnyugvásban
• Maradjunk vele fizikailag és lelkileg is. Sokat segít, ha érzi, megértjük, nem haragszunk. 

Néhány szóval bemutatom a családmesénk hátterét:

Nagyon udvariatlanul magammal kezdem, mert én vagyok a fix pont a családban. Talán nem nagyképű állítás, ha azt mondom, én vagyok az összekötő kapocs, az egyensúlyteremtő (vagy legalábbis ez szeretnék lenni). 

18 éves korom óta gyerekek között vagyok. A régi rendszer szerint tanultam óvodapedagógusnak. Elvégeztem az Óvónői Szakközépiskolát, majd munka mellett a Tanítóképző Főiskola óvodapedagógusi szakát.

31. éve óvodában dolgozom. Közben 2 gyermekem született a 20-30-as éveimben, majd sok év kihagyás után új szerelem gyümölcseként csöppent az életünkbe a legkisebbem, aki sarkaiból forgatta ki a nyugodt, békés világunk. Bár rengeteg mindent tanultam, sok képzésen vettem részt, a szenzoros integrációs zavarról nem hallottam. Utólag tudom, hogy sok szenzoros tünetekkel élő gyermek fordult meg a kezeim (karjaim) között, őket szívvel, ösztönből és az óvodában töltött évek tapasztalatával neveltem. A Kicsi azonban kifogott rajtam. És nem csak rajtam. 8 hónapos koráig mintababaként élt, evett, aludt, nézelődött. Néhány dolgot rosszul viselt (fürdetést, az első nyár forróságát, új babakocsit), de tűréshatáron belül maradt, bár sokszor nem értettük heves reakcióit, igyekeztünk megoldani, ahogy csak tudtuk. 8  hónaposan aztán felállt és többet nem ült vagy feküdt le. Onnantól az alvókája elromlott (naná, állva nem lehet aludni, ő pedig nem és nem feküdt le, csak mikor már a fáradságtól kirogytak alóla a lábai), rengeteget sírt, így egy idő után a család tagjainak idegrendszere is lenullázódott. Pedig voltunk rá négyen, a két nagytesó is kivette részét a Kicsi körüli teendőkből. 

Egyre több és több fura dolog kezdődött kirajzolódni a Kicsi jelleméből: rettegett, ha ráesett egy-egy csepp eső vagy ha egy szúnyog megcsípte, de irtózott a szúnyogriasztó spray-től is. Melegben ordított, csak langyos vízben viselte el a hetedik emeleti panel nyári forróságát. Egy ideig nem fogadott el piros színű ételeket. Nagyon szerette a szélsőséges érzelmi reakciókat látni, hallani (hangos nevetést, bohóckodást kacagva fogadta, majd egy idő után túlingerlődött és sírva fakadt). Ő maga is nagyon hangos volt, kereste az ingereket. Folyamatosan (értsd: tényleg folyamatosan) hangot adott ki (énekelt, kiabált, sírt, "búgott"). Azonban 3 évesen sem beszélt még. A hintázást még hírből is kerülte. Kaptunk kölcsön Adamo hintát, majd próbálgattuk a játszótér különböző típusú hintáit, minden alkalommal kiült a rettegés az arcára. 

Férjemmel együtt éreztük, hogy valami nem kerek, de nem tudtuk, mi. Folyamatosan bújtuk az internetet, az nyaggattam óvodám rendkívül magas szakmai tudású logopédusát és pszichológusát, segítsenek kibogozni a szálakat, mert nem értjük, mi a baj. Sok hasznos tanács mellett türelemre intettek, de megnyugtatni nem tudtak, éreztük, nem stimmel valami. A férjem internetes búvárkodás során talált a szenzorosság fogalmára. Elolvasta a szenzoros ingerkereső gyermek jellemzőit és azonnal tudtuk: ő a mi gyerekünk.

Minden stimmelt. A szenzorosság  (hivatalos nevén: szenzoros feldolgozási zavar) nem betegség. Egy állapot, mely azt befolyásolja, hogy az agy hogyan tudja feldolgozni a különböző érzékszerveken keresztül beáramló ingereket.  Ez lehet pl. tapintási (taktilis), hallási (auditív), látási (vizuális), vesztibuláris (egyensúllyal összefüggő),  ízérzékelési vagy szaglási inger... A szenzoros feldolgozási zavar (SPD - angolul: Sensory Processing Disorder) hatással lehet a gyermek összes, néhány, vagy akár csak egy  érzékszervére, érzékelési területére. 

Esetünkben a vesztibulráis, taktilis, a hallási és látási ingerek feldolgozása ütközött nehézségekbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Kicsi szervezete nem tudja értelmezni mondjuk a ráhulló esőcseppet (nem érzi konkrétan, hova esett, nem tudja, mit érez), ehhez társulhat, hogy hallja a zuhogó eső hangját vagy megérzi a sürgetésem, siessünk, hogy ne ázzunk el. A sok beáramló ingertől frusztrált lesz, összezavarodik. Rosszabb esetben hangosan kiabálni kezd, amit egy ideig visel az anya, aztán ő is ideges lesz, veszekedni kezd és kész is egy akár egész napot tönkretevő rossz hangulat.  Aki nem érintett ezzel a problémával kapcsolatban nem, vagy csak nehezen érti meg, min megy keresztül a gyermek, a család.

Nagymamám idejében is lehettek, voltak szenzoros gyerekek, feltehetően legtöbbször a szülői tekintély elvén elnyomták bennük a frusztrációt, de nem értették meg és nem kezelték helyén az állapotukat. Azt gondolták, neveletlen, hisztis, esetleg kapott egy-két fülest és elhallgatott. A maga idejében ezzel a helyzet meg is oldódott. Vagy mégsem. A tüneteket magába záró gyermek szorongó, indulatait kezelni képtelen, depresszív felnőtté válhatott. Persze, ez nem feltétlen igaz, elképzelhető, hogy a szenzoros gyermek/fiatal rátalált a maga megküzdési technikáira, de ha ez nem sikerült, igencsak nehéz felnőttkor állt előtte. Az idősebb korosztály pedig nem csodálkozott a fura viselkedésen, hiszen "már gyerekként is kezelhetetlen volt". 

A Kicsi állapotát elsősorban el kellett fogadjuk, meg kellett értenünk. Fel kellett dolgoznunk azt a nehéz szülői rádöbbenést, hogy a miénk eltér az átlagostól. Mi nem tudunk előkészületek, megfelelő kommunikáció, rápihenés, előzetes egyeztetés, stb. nélkül vagy hirtelen ötlettől vezérelve elindulni - olykor még a közeli közértbe - sem. Ha mégis megpróbáljuk, a sok vagy nem megfelelő inger ellenszegülést, sírást, legrosszabb esetben meltdown-t válthat ki.

Amikor túlestünk az első sokkon, rájöttünk, csak mi segíthetünk rajta. Hozzá kell tanulnunk. Ez élethosszig tartó folyamat. Mindig találunk új információkat, mindig van egy új könyv, egy érdekes cikk a neten, egy újabb szempontra rávilágító beszélgetés egy terapeutával vagy egy másik érintett szülővel. 

A hozzátanulás során megnyugtató volt tapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül. Mások is küzdenek hozzánk hasonló vagy sokkal súlyosabb problémákkal. Felismertem a jelenlegi és visszaemlékezve a régebbi óvodai csoportjaimra, kik voltak érintettek ezen a területen.

Beléptem különböző szenzoros témájú csoportokba a közösségi oldalakon, webináriumokat hallgattam, kapcsolódó témájú könyveket vásároltam, terapeuták után kutattam. Rá is találtam Renire, aki a felmérés után DSZIT terápiát javasolt.

A terápiákról a későbbiekben bővebben szót ejtek. 

Források, ahonnan tájékozódtunk a teljesség lehetősége nélkül, hiszen rengeteg cikket, könyvet elolvastunk és néhány csak a gondolataink rendezte, de nem maradt meg, honnan jött az információ:

https://www.webbeteg.hu/cikkek/neurologia/28548/szenzoros-integracios-zavar
https://www.kekerdo.hu/mi-az-spd/?v=35b5282113b8
https://www.kismamablog.hu/a-baba-fejlodese/szenzorossag-mit-kell-tudni-rola
https://www.atipikusneveles.hu/
https://www.repteto.hu/